Egyszer már leírtam ezt a címet, mikor Horváth Sanyi
kollégánk csatlakozott az égi szerkesztőséghez, de az utóbbi időben oly annyira
felgyorsult a fogyásunk, hogy már a veszélyeztetett faj kategóriájába
tartozunk, a kihalás fenyeget. Elment Matusz Karcsi, Tóth Gyula, Rigó János,
Zsadányi Dezső, és most egy újabb
értékes ember, a kitűnő kolléga és barát Gaál Józsi! Amikor olvastam a mailt
a hírrel, először el sem akartam hinni! Aztán leperegtek előttem az emlékek,
melyből jócskán akadt, hiszen több mint harminc éve ismertem! Abban a
szerencsében is részem volt, hogy együtt dolgozhattam vele. És ezt nem csak
udvariasságból írom, hiszen Józsival jó volt dolgozni, mert az újságírást
hivatásként űzte, és a kisujjában volt a szakma csínja-bínja. Vérbeli hírlapíró
volt, megáldva jókora tehetséggel, amely nélkül nem mondhatja el magáról senki,
hogy újságíró. Erre a hivatásra születni kell, és akiben nincs meg a talentum,
hiába tanulja meg a szakmai fogásokat, nem lesz belőle más, mint jó esetben
média(segéd)munkás, és sajnos többségében média kontár. Gaál Józsi, ahogy egyszer
a Hazánk egykori főszerkesztője Vörös Bandi bátyánk mondta nekem, felülről lett
újságíró, vagyis az irodalom felől érkezett. Az egykori legendás Kassák kör
tagja volt ahonnan több költő, író és újságíró került ki. Dolgozott a Rába
újságnál, és a katonaság alatt a határőrség lapjánál, majd a Kisalföldhöz
került. Innen jöttek el aztán a biztos egzisztenciát feladva, mentorommal és mesteremmel,
Pethő Lajossal és még néhányan 1988 decemberében, hogy megalapítsák Magyarország
első független lapját a Tér- Kép című hetilapot. Később Józsi készítette a
Győri Futár politikai bulvárlapot (nem olyan volt, mint a mostaniak) és a
Nyugati Hírlapnak is szerkesztője volt. Szakmailag ezek a lapok kiválóak
voltak, de sajnos nem állt mögöttük megfelelő tőke, így elsorvadtak. Az utóbbi
időben a Győr + -nál volt, de nagyon nem érezte jól ott magát. Mint olyan
újságíró, aki sokat tett a sajtószabadság kivívásáért a rendszerváltás idején,
nem is érezhette jól ott magát, ahol visszajött a Kádár rendszer irányított
sajtója. Nyílván az sem esett jól neki, hogy a múlt évben vele együtt dolgozó
feleségét minden indok nélkül elküldték, és helyette a Mórás hímző tanfolyamon
végzett gyurmaemberkéket vettek fel! De hát valamiből meg kell élni, így tette
a dolgát, és igyekezett kivonni magát a politikai nyomás alól, és nem beállni a
hozsannázók közé. Riportokat, vendéglátóhelyekről közölt írásokat, amelyek üde
színfoltot jelentettek a Győr + -ban, valójában az egyetlen olvasható anyagok
voltak. Halálával eltávozott a laptól az
egyetlen ember, aki még joggal mondhatta magát újságírónak! Akik maradtak,
azok vagy a média kontár kategóriába, vagy a renegátok és kollaboránsok közé
tartoznak.
Gaál Józsi nem csak kitűnő kolléga, de jó EMBER is
volt! Így csupa nagybetűvel! Ennél nem is lehet, és kell többet mondani!
Hiányozni fogsz! Isten veled Józsi!
