Legutóbbi frissítések
2019. március 17., vasárnap
2017. április 27., csütörtök
Álmos legendája
Demcsák
Ottó a Győri balett egykori alapító tagja, Harangozó díjas
koreográfus néhány éve Sopronban létrehozott egy kis balett
társulatot. Több sikeres bemutatón vannak már túl, de a
közelmúltban színpadra állított Álmos legendája, bizton
állíthatjuk, életművének legnagyszerűbb alkotása! Már 96’
előtt tervezgette, hogy színpadra állítja Emese álmát, de több
mint húsz évnek, és jó néhány átbeszélgetett éjszakának
kellett eltelnie, hogy az álom megvalósuljon. De ennek meg is lett
az eredménye, mert ritka, hogy első nekifutásra szinte tökéletesre
sikeredett, kiforrott lett a forgatókönyv! Be kell vallanom,
némileg elfogult vagyok a darabbal kapcsolatban, részint mint
ötletgazda, más részről pedig, mint „konzultáns”. De a mű
teljes egészében Demcsák alkotása. A librettó tekintetében,
mindössze két észrevételt kellett tennem, amit meg is fogadott,
illetve beépített a műbe! Kitűnően választott alkotó társakat
is, a zenét Szarka Gyula szerezte a Ghymesből, aki vásárolt
magának egy sámándobot az alkotáshoz, és így mintegy
„révületben” autentikus, elemi erejű zenét sikerült
összehoznia. A balettban néhány dal is elhangzik, amely Szálinger
Balázs költő írt, és jól illenek a mű egészébe, de az
„export” változatban nem szerepelnek, hiszen nem értenék a
szöveget. A legenda így is érthető, hiszen Demcsák koreográfiája
meglehetősen egyértelműen beszél a tánc nyelvén. Szerencsés
volt a díszlet és jelmeztervező kiválasztása is, a fiatal és
tehetséges Németh Hajnal Auróra, Demcsák útmutatásai alapján
egyszerűségükben is látványos díszletet hozott létre! A
darabban fontos szerepet játszik a fények használata, ami Kovács
Ferenc munkáját dicséri, hiszen tulajdonképpen Álmos a napisten
fia, a napból alászálló turul ezt jelképezi, vagyis az Álmos
legenda, egy ősi naplegenda változat!
Érintettségem
folytán, árgus szemmel figyeltem az elkészült mű minden
mozzanatát, de egyszerűen nem találtam „fogást” rajta, csak a
legnagyobb elismeréssel beszélhetek róla. A legenda, (amely
ősbemutató is volt egyben, hiszen eddig érdekes módon, semelyik
művészeti ág nem dolgozta fel a magyar mitológia egyik
legfontosabb mondáját) önmagáért beszél, sem elvenni, sem
hozzátenni nem kell, Demcsáknak sikerült összeegyeztetni a
legendát a történelmi tényekkel (a Honfoglalást megelőző
fontos hadművelet a Kijevi csata, amit a Nesztor krónika is említ,
szerepel) és nem megy bele felesleges magyarkodásba, még csak nem
is minősít, ahogy a rendező-koreográfus mondja: a történet elég
erős ahhoz, hogy elbeszélje önmagát!
Az
Álmos legendája, két felvonásból, és hat-hat jelenetből áll,
Álmos születése és áldozata keretezi a történetet. Különösen
erőteljesre sikeredett a vérszerződés jelenete, és Álmos
pajzsra emelése, egészen lenyűgöző a bíbor leplek összefonódása
a fényben. A táncművet „természetesen” átszövi egy szerelmi
történet is, Virág, Álmos szerelme a darabban. A címszereplőn
kívül fontos szerep jut a táltosnak és a füvesasszonynak.
Nevesített szereplő aránylag kevés van, mindössze kilenc ( a
Sopron Balett kis társulat) de teljesen elegendő, és a
tömegjelenetek táncosainak száma tetszés szerint bővíthető. A
már említett szerepek mellett Ügyek, Emese, a Turul, a
Csodaszarvas, és a Fehér ló, valamint a végén természetesen
Árpád van jelen, utóbbi kettős szerepben, ugyan az a táncos
játssza, mint Ügyeket.
A
befejezés egészen katartikus, átérezhető a pillanat
nagyszerűsége, mikor Álmos népe megmaradásáért felvállalja a
legnagyobb áldozatot, az életét adja, és a nap fia, visszatér a
napba!
Álmos
legendájának feldolgozása hatalmas feladat, és Demcsák Ottó
sikerrel megbirkózott vele, ugyan csak dicséret illeti a Sopron
Balett fiatal táncosait, akik felnőttek a feladathoz, de
mindenkiről, aki csak részt vett a mű létrejöttében, csak a
legnagyobb elismeréssel szólhatok! Erre a közönség is vevő,
hiszen az eddigi bemutatók zajos sikert hoztak. Legközelebb,
április 26-án Pozsonyban lesz látható az Álmos legendája!
Pethy
Simon Tamás
NOLIMPIA GYŐRÖTT
Nem
olimpia, csak egy Európára korlátozott olimpiai fesztivál a bő
három hónap múlva kezdődő EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai
Fesztivál) a folyók városában. Még csak nem is ifjúsági
olimpia, ahogy időnként előszeretettel, nem hivatalosan
kommunikálják. Csökkentett számú sportággal, a kontinensre
korlátozódik, viszont külsőségeiben, és pláne költségeiben
az olimpiára hajaz, a megtérülés legkisebb esélye nélkül!
Talán ezért nem tolongtak a nálunk gazdagabb európai nagyvárosok
a megrendezéséért, Győr volt az egyetlen aki pályázott!
Ráadásul úgy, hogy amikor benyújtották azt, jogilag még nem
volt övék a fő helyszínnek választott egykori Győri Dózsa
sportegyesület telepe! (azért írom, hogy egykori, mert a Dózsa
nevet is eltörölték, mondván kommunista név) Akkoriban még per
is volt az ügyből, ha a Győri Dózsa akkori elnöksége bírta
volna anyagilag, jó eséllyel nyerhettek is volna (Magyar György
ügyvédet fogadták meg) mert a sportegyesület joggal
hivatkozhatott volna arra, hogy egykor a pálya területe az övék
volt!(egy zsidó kereskedő, két belvárosi telket cserélt el a
területért, és adta oda a sportegyesületnek, hogy építsenek ott
pályákat)
A
rendszerváltáskor elkövették azt a hibát, hogy az egyesületeknek
nem adták vissza egykori ingatlanaikat, azok állami tulajdonban
maradtak, csak használati jogot kaptak. Egyébként a pálya
elvétele teljesen jogtalanul történt, mint említettem per alatt
állt az ügy, egy karácsony előtti napon biztonsági emberekkel és
egy egész városi apparatcsik haddal egyszerűen elfoglalták!
Magyarán einstand volt! Amikor kiderült, hogy egyetlen pályázóként
sikerült elnyerni a rendezés jogát, illetve kötelezettségét,
természetesen óriási sikerpropagandát fejtettek ki, ami
némelyeknél be is jött, elképesztő, hogy az EYOF-al kapcsolatban
mennyire tájékozatlanok, félretájékoztatottak az emberek. Pedig
egyes vélemények szerint Győr történelmének legnagyobb panamája
zajlik!
Mint
említettem a fő helyszín az einstandolt Győri Dózsa sport telepe
lesz, ahol egészen elképesztő méretű építkezésbe fogtak. A
pálya nyugati oldalán kb. 800 m hosszan kétemeletes csarnok sor
épült (nem mellesleg leárnyékolva a szemben lévő családi
házakat) benne fedett futó és atlétikai pálya, birkózó és
judo csarnok, és még ki tudja mi? A főbejárat is egy impozáns
előcsarnokba nyílik, és építettek egy sport uszodát is, ami már
el is készült, bár az építkezésnél gondok akadtak, vagy
háromszor kellett visszabontani! Említettem már, hogy az eredeti
tervek szerint 5-8 mrd Ft lett volna a beruházás, vagyis erről
beszéltek, de később Borkai már MOB elnökként a Kossuth
rádióban 20 Mrd-ról, Bolla Péter (Borkai jobb, vagy bal keze, az
EYOF polgármesteri biztosa) a Kisalföldben már 30 milliárdot
említett. Ahogy ez nálunk már csak lenni szokott, mára ez 40-50
milliárd közé tehető, de egyes vélemények szerint a végén ez
elérheti a 60 milliárdot is. Minden esetre elképesztő ez a
költségnövekedés, amivel kapcsolatban szokás szerint titkolóznak
is. Juhász István Mszp-s önkormányzati képviselő próbálta
kikérni a költségtervezetet, de úgy tűnik lehetséges, hogy
bíróságon tudja csak megszerezni! Persze evés közben jön meg az
étvágy, kezdetben úgy volt, hogy nem lesz „olimpiai falu” az
egyetem kollégiumát újítják fel teljes egészében (egyébként
az az építkezés is folyik) és ott lesznek elszállásolva a
sportolók, de aztán rájöhettek, megéri (nekik) ha mégiscsak
felépítik azt a fránya falut! (ezen a területen, az egykori
növényolajgyár helyén, már egyszer próbálkozott a Fideszes
városvezetés, A Bolla-Borkai tandem akkor itt egy kultúrkombinátot
akart felépíttetni, egy egész elképesztő visszabérlési
módozattal, de ez akkor nem jött össze) Pluszba épült egy kisebb
híd is a Holt Rábcán, valójában feleslegesen, mert 300 méterrel
arrébb „száraz lábbal” át lehet menni.
Az
EYOF maga egyébként július 23-29. között zajlik majd, összesen
nyolc sportágban, úgy mint: Atlétika, Kézilabda, Torna, Judo,
Kosárlabda, Úszás, Kajak-Kenu, illetve Röplabda, rendeznek majd
versenyeket. Nyilvánvalóan nem csak a beruházások, hanem maga a
rendezés is jelentős költségekkel jár majd, a magyar viszonyokat
ismerve itt is milliárdokkal számolhatunk, de ezeket az épületeket
később majd fenn is kell tartani, az olimpiai falu lakásait
esetleg tudják értékesíteni, de a többi épület rezsi költsége
sem rúg majd kis összegre.
Pethy
Simon Tamás
2016. április 13., szerda
ÁLMOS LEGENDÁJA
Április 16-án lesz a Demcsák Ottó legújabb opusának a bemutatója, mely a magyar mitológia hősének, a magyar Mózesnek, Álmos kagánnak állít emléket! A darabbal kapcsolatban több szempontból is elfogult vagyok, egyrészt Ottót a barátomnak vallom, és remélem ő is így van vele, másrészről a téma is meglehetősen közel áll hozzám, és mondhatni, én vagyok az ötletgazda! Álmos legendájának színpadra állítása, hosszú múltra tekint vissza, még 1996 előtt kaptam meg Suszter Lóritól a Honfoglalás című lemezük filharmónikus zenekarral felvett anyagát.
Szóltam, és eljuttattam ezt Demcsák
Ottónak, aki akkor még aktív tagja volt a Győri Balettnek, és érdekelte az ügy,
de akkor éppen nem tudott vele foglalkozni! Aztán éveken, sőt évtizedeken
keresztül napirenden tartottuk a témát, akár hányszor találkoztunk,
beszélgetésünk ide lukadt’ ki! Körvonalazódott, hogy nem a honfoglalás, hanem
az ősibb eredet monda, Emese álma, Álmos személyisége kell, hogy álljon a
középpontba, és saját zenei alapot kell hozzá létrehozni!Az ötletet nem véletlenül Ottónak vetettem fel, tisztában voltam az ő vonzódásához a transzcendentális világhoz! Egy ilyen, a múlt mitikus homályába vesző témát csak olyan ember, olyan művész tud megformálni, aki maga is a „szívével lát”, és alkalmas ezeknek a dolgoknak a megélésére, átérzésére! Mikor átküldte a forgatókönyvet, megborsódzott a hátam, mennyire hasonlóan gondolkodunk, vagy inkább érzünk! Mindössze néhány megjegyzést tettem, de ez az egész mű Demcsák Ottó remeke! Abban is, hogy kitűnően választotta ki alkotó társait is Szarka Gyulát a Ghimesből, aki autentikus, átütő erejű zenét írt a legendához, Szálinger Balázs költőt, mert dalok is megszólalnak a táncjátékban, és a fiatal díszlet és jelmeztervezőt Németh Hajnal Aurórát, aki az előzetes képek alapján, igazán jól ragadta meg őstörténetünk misztikus világát!
A mű elkészült, és igazán méltó tisztelgés Álmos ősapánk
előtt, aki szakrális uralkodóként, feláldozta magát népe, a mi
megmaradásunkért! Egyébként A Turul nemzetség, ahogy magukat nevezték, több
tagja is a legdrágábbat, az életüket áldozták a hon visszafoglalásáért, Levente
a bolgár hadjáratban, melyben a honfoglalók oldalát biztosította, esett el, míg
Tarhos, Üllő, és Jutas a pozsonyi csatában a kiirtásunkra indult keleti frank seregeket
megsemmisítve, maguk is hősi halált haltak! A csatát egyébként az akkor már
idős Árpád maga vezérelte, és alaposan eltörődött, így nem sokkal utána ő is
vissza tért a napba, ahonnan hitük szerint származtak!
Mint fentebb említettem, elfogult vagyok, és dagad a keblem, hogy bármennyire is kicsi, de részem van abban, hogy létre jött ez a nagyszerű ősbemutató, és éppen a két legősibb kifejezési forma, a zene és tánc révén mondja el ezt a misztériumot! Tehát 2016. április 16 szombat, Sopron! Transzcendentális élménybe lesz részük az erre fogékonyaknak!
Pethy Simon Tamás
2014. december 6., szombat
Mint oldott kéve...
Egyszer már leírtam ezt a címet, mikor Horváth Sanyi
kollégánk csatlakozott az égi szerkesztőséghez, de az utóbbi időben oly annyira
felgyorsult a fogyásunk, hogy már a veszélyeztetett faj kategóriájába
tartozunk, a kihalás fenyeget. Elment Matusz Karcsi, Tóth Gyula, Rigó János,
Zsadányi Dezső, és most egy újabb
értékes ember, a kitűnő kolléga és barát Gaál Józsi! Amikor olvastam a mailt
a hírrel, először el sem akartam hinni! Aztán leperegtek előttem az emlékek,
melyből jócskán akadt, hiszen több mint harminc éve ismertem! Abban a
szerencsében is részem volt, hogy együtt dolgozhattam vele. És ezt nem csak
udvariasságból írom, hiszen Józsival jó volt dolgozni, mert az újságírást
hivatásként űzte, és a kisujjában volt a szakma csínja-bínja. Vérbeli hírlapíró
volt, megáldva jókora tehetséggel, amely nélkül nem mondhatja el magáról senki,
hogy újságíró. Erre a hivatásra születni kell, és akiben nincs meg a talentum,
hiába tanulja meg a szakmai fogásokat, nem lesz belőle más, mint jó esetben
média(segéd)munkás, és sajnos többségében média kontár. Gaál Józsi, ahogy egyszer
a Hazánk egykori főszerkesztője Vörös Bandi bátyánk mondta nekem, felülről lett
újságíró, vagyis az irodalom felől érkezett. Az egykori legendás Kassák kör
tagja volt ahonnan több költő, író és újságíró került ki. Dolgozott a Rába
újságnál, és a katonaság alatt a határőrség lapjánál, majd a Kisalföldhöz
került. Innen jöttek el aztán a biztos egzisztenciát feladva, mentorommal és mesteremmel,
Pethő Lajossal és még néhányan 1988 decemberében, hogy megalapítsák Magyarország
első független lapját a Tér- Kép című hetilapot. Később Józsi készítette a
Győri Futár politikai bulvárlapot (nem olyan volt, mint a mostaniak) és a
Nyugati Hírlapnak is szerkesztője volt. Szakmailag ezek a lapok kiválóak
voltak, de sajnos nem állt mögöttük megfelelő tőke, így elsorvadtak. Az utóbbi
időben a Győr + -nál volt, de nagyon nem érezte jól ott magát. Mint olyan
újságíró, aki sokat tett a sajtószabadság kivívásáért a rendszerváltás idején,
nem is érezhette jól ott magát, ahol visszajött a Kádár rendszer irányított
sajtója. Nyílván az sem esett jól neki, hogy a múlt évben vele együtt dolgozó
feleségét minden indok nélkül elküldték, és helyette a Mórás hímző tanfolyamon
végzett gyurmaemberkéket vettek fel! De hát valamiből meg kell élni, így tette
a dolgát, és igyekezett kivonni magát a politikai nyomás alól, és nem beállni a
hozsannázók közé. Riportokat, vendéglátóhelyekről közölt írásokat, amelyek üde
színfoltot jelentettek a Győr + -ban, valójában az egyetlen olvasható anyagok
voltak. Halálával eltávozott a laptól az
egyetlen ember, aki még joggal mondhatta magát újságírónak! Akik maradtak,
azok vagy a média kontár kategóriába, vagy a renegátok és kollaboránsok közé
tartoznak.
Gaál Józsi nem csak kitűnő kolléga, de jó EMBER is
volt! Így csupa nagybetűvel! Ennél nem is lehet, és kell többet mondani!
Hiányozni fogsz! Isten veled Józsi!
2014. április 21., hétfő
ICOMOS Citrom-díj Borkai Zsoltnak
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága idén – többek között –Győrbe is küldött egy műemlékvédelmi Citrom-díjat. Indoklásuk szerint „a Dunakapu tér megújítása során a város nem kellő gondossággal járt el, amikor előzetes kutatás és részletes feltárás nélkül döntött a mélygarázs és térszín alatti illemhely létesítéséről, s dolgoztatta ki annak terveit.”
Az Arrabona Városvédő Egyesület számtalan alkalommal felhívta a városvezetés figyelmét, hogy a napvilágra került leletek alapján az egyetlen jó megoldás a mélygarázs megépítésének elvetése és a Duna-bástya rekonstrukciója volna. A városvezetés szakemberei szerint viszont nincs ott semmi, amit a garázs megépítése veszélyeztetne.
Szeretnénk ezért köszönetet mondani a polgármesternek és szűk körének, hogy már 2009-ben politikai döntést hoztak a műszaki átgondolás helyett, ahogy annak is, aki ezt lerajzolta és parafálta. Köszönet a szakembereknek és irányítóiknak, akik mindezt engedélyezték, valamint annak, aki szakmai képesítés nélkül végre is hajtotta - hajtatta, és persze a közpénzből ezt megépítő kivitelezőnek is.
Neveiket azon a lapon őrzi meg a történelem, ahol méltó elődeik a Tűztorony, a Kioszk, az Olajgyár, Kekszgyár és Vagongyár bontói felsoroltatnak.
Ha majd a kínai olimpiát idéző, az egykori Brády-ház helyét elfoglaló üvegpalotát szemlélik utódaink, talán felteszik a kérdést: Qui prodest?
Ne felejtsük, a jövő Győrben épül! Olyanná, amilyenné mi, Győriek hagyjuk. Ébresztő!
Az Arrabona Városvédő Egyesület számtalan alkalommal felhívta a városvezetés figyelmét, hogy a napvilágra került leletek alapján az egyetlen jó megoldás a mélygarázs megépítésének elvetése és a Duna-bástya rekonstrukciója volna. A városvezetés szakemberei szerint viszont nincs ott semmi, amit a garázs megépítése veszélyeztetne.
Szeretnénk ezért köszönetet mondani a polgármesternek és szűk körének, hogy már 2009-ben politikai döntést hoztak a műszaki átgondolás helyett, ahogy annak is, aki ezt lerajzolta és parafálta. Köszönet a szakembereknek és irányítóiknak, akik mindezt engedélyezték, valamint annak, aki szakmai képesítés nélkül végre is hajtotta - hajtatta, és persze a közpénzből ezt megépítő kivitelezőnek is.
Neveiket azon a lapon őrzi meg a történelem, ahol méltó elődeik a Tűztorony, a Kioszk, az Olajgyár, Kekszgyár és Vagongyár bontói felsoroltatnak.
Ha majd a kínai olimpiát idéző, az egykori Brády-ház helyét elfoglaló üvegpalotát szemlélik utódaink, talán felteszik a kérdést: Qui prodest?
Ne felejtsük, a jövő Győrben épül! Olyanná, amilyenné mi, Győriek hagyjuk. Ébresztő!
2014. március 15., szombat
Dr. Szekeres Tamás Magyar Érdemrendje
Dr. Szekeres Tamás egyetemi tanárnak a Széchenyi Egyetem alapítójának és volt rektorának a nemzeti ünnepen az egyetem gazdasági, társadalmi kapcsolatainak
szervezőjeként a győri gazdasági térség érdekében a kultúra,
a tudomány és a művészet területén több évtizeden keresztül
végzett értékteremtő és értékőrző tevékenysége
elismeréseként, a Magyar Érdemrend (lánykori nevén: Magyar Köztársasági Érdemrend) közép keresztjét adományozták. Gratulálunk, megérdemelte! ennél még nagyobb kitüntetést is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)